Mennyit is ér az élet? Mennyire fontosak gondolataink? Lehet, tényleg tudunk változtatni az Életünkön?
Életünk egy csoda, elég ha csak belegondolunk amint felcseperedik egy gyermek. Az élet ajándék és talán nem mindenki becsüli azt meg vagy Önmagát (ami talán rosszabb). Olyan mintha egy csecsemőnek gondolatai sem lennének, ösztöneire hallgat és ösztönösen cselekszik nem ismervén rossz vagy veszélyes helyzetet. Jó-e ez a felnőtteknek is? Tudunk-e változtatni az életünkön ha már minden megírtnak/eldöntöttnek tűnik evilági életünkben? Igen, tudunk csak sokszor egy nagyobb betegség kell ahhoz hogy MERJÜNK változtatni. Változni jó és szükséges ám általában fájdalommal jár.
Saját életemet átgondolva léptem én is egy hatalmasat. A nagy lépés megváltoztatja az életünket és gondolkodásunkat. Amikor megérted miért születtél le abba a családba ahol felnevelkedtél, mikor felismered a jeleket, az Égiek üzeneteit hogy nem az utadat járod, csodálatos érzés. Az EGO, melyet nem elengedni, hanem uralni kell, megakadályozza az egyént, kibontakozásban.
Merjünk fekete bárányok lenni, kilógni a sorból és egyedivé válni ebben a világban, melyet az EGO és pénz ural. Merjünk álmodozni, még akkor is ha elérhetetlennek tűnik amit szeretnénk, ha kilátástalannak tűnik a helyzet. Használjunk pozitív szavakat és jó gondolatainkkal töltsük meg testünket. Ha már a csapból is az a teória folyik hogy minden betegségnek lelki okai vannak, képesek lehetünk mindent megfordítani. Ha rombolni tudunk és magunkat betegíteni, akkor jobbá is tudjuk tenni saját életünket, gyógyulhatunk és fejlődhetünk ha elfogadjuk hogy a változás az élet része és fájdalmas is lehet ám minden ilyen esetből tanulunk.
Az élet mindennél többet ér, ezért van ingyen. Szeretet nélkül nincs semmi. Lehetünk fizikai síkon szívtelenek vagy ridegek, húzhatunk szívünk köré egy várfalat amit senki sem tud lerombolni, de a lélek tudja mi neki a jó. Félhetünk és retteghetünk, egy orvosi eredmény vagy egy munkahelyi pályázat nem változik meg csak magunkat roncsoljuk a nem megfelelő érzelmekkel. És milyen nehéz az érzelmeinket uralni, nemet mondani mikor szívünk szerint jól esne felpofozni a férfit aki megcsal bennünket, a nőt, aki félrelép. Nehezebb megtalálni az aranyközéputat, avagy érdemes-e tényleg bosszút állni valakin, felpofozni vagy lekiabálni a fejét ha egyszer karma szinten úgyis mindent visszakap. Meddig adjuk ki magunkból a dühöt, csalódottságot és negatív gondolatokat? Panaszkodjunk? Kimondjuk ami bánt minket de ne sírjunk utána nehogy bekövetkezzen?
Romboljuk-e tényleg le azt a falat amit talán gyerekkorunk óta építgettünk a szívünket körül véve? Dőljön-e minden mint a kártyavár? Jó ez, kell nekem? Váltsak? Lépjek? Váljak el? Áttérjek új táplálkozási rendszerre? Sok sok eldöntendő kérés és annál is több hezitálás pedig csak egyetlen dolgot kell tenni. Egyetlen dolgot ami viszont sokkal nehezebb mint bármi más a világban, megtalálni lelkünk hangját és hallgatni rá. Erre nem tanítottak meg az iskolában, kevés ember mondhatja el magáról hogy ismeri Önmagát vagy felismeri egyáltalán a lelke hangját, követi intuícióit.
Nem kell ezért senkit sem okolni, a világ és a rendszer nem tartja fontosnak hogy az ember ismerje belső hangját és aszerint éljen, mert a léleknek nincs szüksége arra amire az EGOnak viszont igen. EGOja mindenkinek van, nem elengedni hanem uralni kell, az EGO is az ember része, hozzá tartozik. Tehát nem érdemes kínlódni az EGO leküzdésével mert nagyobb kárt csinálunk magunkban. Pedig az EGO uralásával kezdődik minden. Minden alapja a tudatosítás/tudatosodás.
Adott az én eddigi élettörténetem, szolgáljon mindenkinek intő és tanulságos példával. A felvilágosodás pillanatában látom csak hogy tényleg mintha szemüveg nélkül éltem volna eddig, egy olyan szemüveg nélkül ami most az igazat mutatja. Adott a központi karakter (ne nevezzük inkább Énnek :) ) aki sokáig nem tudta miért született le pontosan abba a családba, ahová került. Sok év kínlódás, szenvedés és tudatlanság után rálépett a tudatosság útjára. A tudatossághoz vezető út hosszú és fájdalmas ha olyan családba születsz ahol foglalkoznak a szülők mással is mint a pénzszerzés és otthon megteremtése, háztartás vezetése. Hosszú mert sokáig azt látod hogy az anyagi világba adj bele mindent, ott tanuld meg megoldani a problémát, állj erős, stabil lábakon. Fájdalmas mert míg az anyagi világban élünk és az embereket megítéljük, az EGOnak iszonyatosan fog fájni amikor egy szerelmednek hitt ember megcsal vagy áldozati szerepet öltesz magadra gyerekkorodban és nyakadon vannak a mentálisan erős emberek, szülők akik nálad szorosabban tartják a gyeplőt mint a testvérednél.
Mélyről lehet igazán magasra jutni. Van az a pont az ember életében amikor már megunja (vagy az élet rákényszeríti) hogy változtasson, ezt nevezzük életmódváltásnak ami általában annyira működik mint az újévi fogadalmak. Ha már annyiszor van ellenkező véleményed/érzésed mint szüleidnek, ha már az iskolában csúfolnak vagy a munkahelyeden nyilvánosan megaláznak, akkor lép be a változás szele ami csak addig marad míg szükség van rá. Elhatározni és eldönteni valamit az nagyszerű de nem elég. Mindennél több kitartás és hit kell hozzá. Lehet szegényből gazdaggá válni (és visszafelé is), lehetünk boldog emberből szomorúak, egészségesből betegek. Tudni kell nagyot lépni, remélni, bízni mert ez az önkifejezés módszere. Ha nem foglalkozol azzal ami téged boldoggá tesz, megbetegít téged vagy először változásokra késztet és abba betegszel bele. Míg az ember nem azt az utat járja, amit lelke kíván, az életben rossz dolgok fognak történni vele, amik nem a karma következményei, betegségek is lesznek amiknek a lelki okát csak egy olyan ember tudja megmondani aki ismeri a belső hangot és elsajátította a technikát hogyan kell arra hallgatni.
Nem muszáj hogy ez az ember egy felvilágosodott tanító legyen hanem valaki más, aki szemedbe meri mondani a gondolatait de nem sértő módon, legyen az a te párod, valamelyik családtagod vagy egy jó ismerősöd, bárki sugallhatja neked hogy lépj át egy másik ösvényre mert nem az utad járod. Ehhez az is kell hogy tudd magadban tudatosítani a lépés fontosságát. Akit érdekel a téma, annak szeretném ajánlani a Doctor Who, vagyis Ki vagy Doki? c. sorozatot amelyben a főhős egy nem ember, hanem Időutazó de lebilincselően sokat mutat abból a fájdalmas igazságból hogy az élet mindig változik és ennek ez az útja-módja, pont mint az évszakok változásában, egymást váltva követik egymást. A sorozatban az Időutazónak 13 inkarnációja és 13 élete van ebben az univerzumban. Mindig mikor halálosan megsérül vagy elgyengül öregségében, regenerálódik és új alakot vesz fel. No de ez nem a reklám helye mert ez a sorozat egyben okkult szimbólumokat is tartalmaz és ebben a bejegyzésemben nem erről szeretnék írni.
Tervezzük hát meg saját életünket, keressük annak értelmét, hasonló gondolkodású emberek segíthetnek lelkünk megértésében ha kellően bátrak vagyunk beszélni arról amit valóban érzünk, ha felismerjük a belsőnk hangját, ha kellően elcsitul az EGO és uraljuk azon érzéseinket amik nem is tartoznak igazából hozzánk.
Comments