Lépcsőfokok a tudatosodásig - Hogyan vegyük észre a jeleket?


Ha tényleg, szívünk legmélyén eldöntöttük hogy változtatunk életünkben, kitartunk vágyaink mellett. Nagy erővel és életkedvvel kelünk fel az ágyból, reménykedve hogy majd ma megváltjuk a világot. Honnan tudjuk hogy jó irányba tartunk vagy már sikerült a változás biztos útjára lépni?
FIGYELD A KÖRNYEZETEDET. Ez az első lépés.

                                      Az elhatározás mindig fejben történik.
 Forrás: http://blog.xfree.hu

Elültetjük a gondolatot és érzést, ami kapcsolatos a változással és figyeljük a környezetünket mert az mutatja meg nekünk jó úton járunk-e. Ha szeretnénk kimozdulni otthonunkból, párt találni magunknak, oldani feszült Önmagunkat, keressük a környezetet és a benne rejlő jeleket. Ha változtatni akarok, jó-e nekem ha mindig ugyanarra a buszra szállok fel reggel vagy akarok-e megint müzlit enni tejjel mint minden reggel. Szálljunk fel egy másik buszra és nézzük a jeleket, keressünk például szabad ülőhelyeket, figyeljük az utasokat hátha van köztük ismerős.  Vegyük észre hogy minden csak elhatározás kérdése. Figyeljük Önmagunkat milyen belső késztetéseket érzünk, mi gátol minket az adott cselekvésben. Ez egy remek ám lesarkított példa, nem is gondolnánk hogy sokszor olyan döntéseinkből alakul egy napunk jóvá vagy rosszá, aminek -szerintünk- nem sok jelentősége van. A mindennapok unalmas, szürke rutinjaiba süllyedve nem érünk el változást. Kis lépésben haladjunk, minden nap csináljunk olyat amit előző nap nem. Mivel a világon minden energia, a változás módosított energiákat hoz nekünk és ki tudja, talán pont azon a buszon ül majd álmaink szerelme vagy egy régen látott ismerősünk.

Vegyük észre hogy a hajlandóság az alapja mindennek, az univerzumnak csak annak tud segíteni a változásban, aki AKAR és nem csak szeretne változtatni. Életünk megváltoztatásához nem kell spirituális vagy ezoterikus nézeteket vallani, elég ha tisztázzuk az Univerzum törvényeit amik egyaránt mindenre és mindenkire vonatkoznak. Merjünk változni és tenni egy jobb életért. Szintén jó példa erre a sport. Sokan megfogadják hogy adott pillanattól sportolnak majd valamit rendszeresen de ezen elgondolások sokszor nem válnak valóra mert ez csak közeli cél. Célok nélkül az élet nem teljes, a boldogság pedig nem a cél, hanem az odavezető út. A boldogság egy alapjáraton mindenkinek megadatott erő/energia és azt az utat kell megválasztani ami elvezet minket ide. Ha változni vagy tudatosodni szeretnénk, fogadjuk el hogy célunk elérésében gyökeres változás(ok)ra van szükség.
Akár csak életmódunkon szeretnénk változtatni, akár rálépünk a spirituális/ezoterikus ösvényre, figyeljük hogy a bennünk megfogant ötlet/elhatározás hogyan vetül ki környezetünkre. Merjünk nagyot álmodni de csak kis lépésben haladjunk előre. Ismét térjünk vissza a sport példájára. A sport jó, mindegy ki mit mond, ha te tényleg sportolni készülsz, válassz egy sportágat, figyeld mennyire vagy jó benne, jól érzed-e magad a többiek közt, javul-e a közérzeted, küzdj sport közben, legyen az otthon vagy edzőteremben, küzdj de ne erőltesd. Az erőltetés -akár fizikai síkon - sem tesz jót mindig a szervezetnek. A szervezet mindig jelzi ha nem az utadat járod és te hiába gondolod hogy jót tesz neked a kondizás például ha mindig közbejön valami vagy túlóráznod kell munka után és nem érsz be időben. Ezek azok a jelek, amik kívülről jönnek és arra hívják fel a figyelmet hogy ez talán nem jó így.


                                                   Forrás: Pinterest

Tájékozódj mindig, minden lehetőségről, szélesebb perspektíva, nagyobb választási lehetőség. Tudatosodni nem csak spirituális vagy ezoterikus érdeklődéssel lehet, ebben a cikkben most pont nem erről írok nektek, de lesz majd olyan is.

Végezetül egy kis történet ami elgondolkodtathat, aki még nem ismeri a szárba szökkent krumpli példáját. Egy háziasszony vett két zsák krumplit és bevitte a spejzbe. Felvágta a zsákot és kiesett belőle egy kisebb darab krumpli ám ezt a háziasszony nem vette észre. Leesett a földre, sötét volt rá ott lent, míg a többi krumpli az ablak elé került, mindegyik nagyobb volt mint amelyik leesett a földre. Teltek múltak a napok, hetek és alig fogyott a krumpliból, ami ott maradt az megrohadt a napon, még a pókok is rámásztak. Ám a leesett burgonya közben szárba szökött, kicsírázott. Háziasszony fia bemegy a spejzbe hogy krumplit hozzon és felveszi a földről, kéri édesanyját hogy azt pucolja meg. Mily meglepő hogy az összes krumpli közül csak az volt belül és kívül ép, ami leesett a földre.