Már írtam nektek arról hogy milyen hatással lehetnek szavaink az életünkre és annak alakulására, viszont mai bejegyzésem a panaszkodásról szól. Pont aktuális, ma reggel míg mentem a munkahelyre, csak panaszkodó embereket hallottam, akik - kívülről legalább is úgy tűnt - nem voltak életveszélyben, nem tűntek betegnek sem.
Forrás: google.com
Kérdezték már tőlem hogy mit gondolok a panaszkodásról és mindig azt mondom hogy ez nem jó tevékenység. Éles a határ panaszkodás és őszinte kirohanás között. Mind éreztük már hogy szétfeszíti a mellkasunkat ha valamit nem tudunk kimondani ami nagyon nyomta már a lelkünket. Ezek a rossz érzések kimondásra várnak és nem is akkor van baj, ha kimondjuk. Ha nem figyelvén a szövegkörnyezetre, tónusra cselekszünk, visszájára fordul a dolog és amitől szeretnél megszabadulni azáltal hogy elpanaszolod, visszatér hozzád. Én soha nem tartottam magam nagyon panaszkodós típusnak, néha gyűlt össze akkora feszültség hogy ki kellett adnom magamból. Ennek ellenére munkába állás után kialakult nálam is a panaszkodás és sokáig nem is figyeltem rá. Az én első, nagyszerű tanítóm ajánlotta nekem Will Bowen, Panaszmentes Világ című könyvét. Elolvastam és megállapítottam hogy változtatnom kell, abbahagyni ezt a szokásomat.
Forrás: google.com
A kíváncsiság hajtott és a könyvben leírt csodamódszer, amit kipróbáltam. Ez egy technika, ami segít felhagyni a panaszkodással - lényegében akármivel - ha elhatározzuk magunkat és nincs is másra szükség mint egy karkötőre vagy hajgumira amit nem sajnálunk ha esetleg kinyúlik. A módszer egyszerű: Mindig mikor panaszkodsz, átteszed a karkötődet egyik csuklódról a másikra. Ez egy jó folyamat, fejleszti azt a képességedet hogy észrevedd mit is csinálsz az Itt és mostban, amikor elméletileg madárcsicsergéseket kellene hallani körülöttünk. Természetesen kipróbáltam, a könyv javallata szerint 21 napig és fel sem tűnt hogy még az a minimális panaszkodási rutinom is eltűnt.
Tapasztalat, hogy elsőre nehéz behatárolni mikor kell tényleg pakolgatni a karkötőt, mi számít panaszkodásnak, miközben mindenki, mindenhol azt mondja a másiknak hogy mindent adj ki magadból, mondjad el, írjad le mi bántja a lelked stb.
Forrás: google.com
Ha sokszor panaszkodsz, ráadásul oktalanul vagy azért mert úgy érzed a sors rossz hozzád, az nem szerencsés. Ha nem megfelelő érzéseket raksz a szavak és a tónus mellé, magad alatt vágod a fát.
Jómagam többször estem neki a kísérletnek (könyvben is javallott újra kezdeni a 21 napot ha panaszkodáson kaptad magad) és az első két hét mindig megerőltető volt ilyen szempontból, sokat gondolkodtam azon is hogy miért gondolok ezekre a dolgokra ilyen sokszor és miért nem foglalkozom mással ami engem körbevesz, aminek több értelme van. Az utolsó héten már úgy fejeztem be a kísérletet hogy fel sem tűnt már csak napok vannak hátra és a kinyúlt karkötő egyszer elszakadt, eszembe jutott miért.
Ez az én sikersztorim de más ember is sikeresen megcsinálta már ezt a kihívást, érdekes tapasztalatokról számoltak be nekem ezzel kapcsolatban aminek a szerencséhez és meglepetésekhez van köze.
Folytatása következik ....
Ha tetszett a cikk, oszd meg és kövesd a facebook oldalamat: https://www.facebook.com/lotuszuzenetek/ :)