Lelkünk bugyraiban - Életutunk


Mikor vagyunk utunkon? Milyen jelei vannak annak ha nem járom az utamat? Hogyan válasszuk ki a helyes utat?


Mindenki egy előre meghatározott életfeladattal születik le a Földre. Ezt a feladatot mi magunk választjuk ki még leszületésünk előtt, letisztult lappal és célokkal nyitunk ebben az életben. Ha nem vagyunk életünk útján, annak jelei vannak és ezt talán észre sem vesszük. Mind a hagyományos kínai orvoslás, az ayurvédikus tanok de még őseink elvei között is szerepelt az az állítás miszerint ha nem a neked megírt utat járod, nem vagy boldog, sem egészséges, sőt, rossz, téged mélyen felkavaró életesemények is megtörténnek majd veled.

A leszületés pillanatában kezdjük. Tudatalatt a külső ingerek, behatások befolyásolhatnak minket de ez még nem lenne szabad hogy letérítsen utunkról. Mikor már az Énkép elkezd kialakulni a gyermeknél és érdeklődik már bizonyos dolgok iránt, kezdődik a saját maga által megírt útvonal felé terelődés. Ne felejtsük el hogy nem véletlen születünk le abba a bizonyos családba ahol felnevelnek minket. Talán pont azért mert valamire meg kell hogy tanítson vagy azért hogy a család minden támogatást megadjon későbbi terveink megvalósításához.

                 
                                                    Forrás: Pinterest

A gyermek elkezdi kialakítani érdeklődési körét és ekkor kellene nagyon odafigyelni mit csinál a gyerkőc, mi érdekli, mikor és mit rajzol, mi jár az agyában, milyen gondolatai, kifejezései vannak. Az egyik legnagyobb hiba amit a szülő tehet hogy egy irányba terelgeti a gyermek érdeklődését például magukkal viszik unalmas előadásokra és munkahelyi megbeszélésekre, irodaépületekbe vagy kirakják az udvarra hogy jól érezze magát és kergesse a tyúkokat. Ha azt írtuk meg magunknak hogy falusi emberekké váljunk aki állattartással foglalkozik, akkor nem is történhetne velünk rosszabb akkor mikor a szülők behatározzák mi érdekeljen minket, milyen környezet vegyen körbe. Itt már módosítható az életút noha a szülő csak jót akar a gyermekének, el sem tudják képzelni milyen rossz hatással lehetnek a gyerekre akkor idő előtt ők maguk alakítják ki a gyerek egyfókuszú érdeklődési körét. Ismét érdemes bentre tekinteni hiszen a külvilág és az onnan érkező elvárások nem segítenek  csak nehezítenek a helyzeten. Vigyük hát a gyermeket mindenféle környezetbe és figyeljük mit csinál ha éppen nem játszik, rajzol, maszatol,  állatokat kerget inkább vagy szívesen segít a konyhában esetleg szeret könyvtárost játszani. 

 Forrás: Pinterest

Ha a szülők nem nyomják el a gyerekben az életútra lépés lehetőségét, a külvilág, a követelmények, az elvárások, a normák formálhatják még azt. Hiába akarják a szülők gyereküket például jól kereső orvosnak ha ki is alakítják nála az érdeklődést az orvoslás/orvostudomány felé, ha nincsenek jó jegyei vagy nem szívből csinálja, az visszaüt később. Talán nem a tanulási időszakban hanem mikor már dolgozni kezd, a szülők által belenevelt kép  szertefoszlik, alanyunk talán magánéletében boldog lesz de munkájában nem fog remekelni, nem fog sokat keresni vele ezért külföldre megy tevékenykedni, esetleg szívvel kapcsolatos betegsége lesz hiszen ha valaki nincs az útján, kényszerlépéseket tesz, a szívcsakra működését gátolja leginkább. 

Ha már döntésképes az ember, el tud indulni egy úton, affelé ami érdekli, ami foglalkoztatja. Itt kell támogatni őt, bármi is az amivel az életét szeretné kitölteni. Ha jó döntéseket hozunk az életben és megfelelő úton indulunk el, az élet 4 legfőbb alapterületén megmutatkozik a harmónia (egészség, munka, magánélet, pénz). Ha nem szívünk és Önmagunk kívánságai alapján éljük életünket, a harmónia felborul. Sokszor sikeres és elismert emberek, karrierjük csúcsán válnak gyógyíthatatlan beteggé noha pénze több mint elég lenne a hiper-csúcsszuper orvos, magánklinika, gyógyszerek, terápiák  kifizetésére és már nem tudnak segíteni rajta. Szervezetünkben a vírusok és közérzetünkben a hosszan tartó rossz hangulat akkor jelenik meg ha nem az utunkat járjuk. Csak mi magunk tudhatjuk, Önmagunk megismerésével hogy merre kell mennünk az életben, bárkit az útjáról letéríteni bármilyen okból is, SZIGORÚAN TILOS, ezzel többet árthatunk mint segítünk.

                                       
                                                    Forrás: Pinterest

Ha minden ok nélkül rossz a közérzetünk de más tünet nem jelentkezik mellé (láz, hőemelkedés), unjuk már hogy a munkahelyen mindenki piszkál bennünket, nem érezzük a megbecsülést magánéletünkben, vállalkozásaink nem sikeresek, alkalmazottként robotnak érezzük magunkat, nem tetszünk Önmagunknak ha a tükörbe nézünk, itt az idő változtatni. A változás néha fájdalmas de a tanulási folyamat része és aki átélt már több, élet/sorsfordító eseményt (mint én), az tudja hogy kevésbé fájdalmas az a változás amit mi lépünk meg és teszünk, mint amire az élet kényszerít. Az élet akkor kényszerít mikor már tényleg nagyon messzire kerültünk utunktól és már nincs megállás, a változás jön akár akarjuk, akár nem.

Nézzünk hát Önmagunkba és keressük mi érdekel minket, lépjünk ki egy kapcsolatból ha nem vagyunk biztosak annak jó működésében, mondjunk fel munkahelyünkön és lépjünk rá a nekünk már kitaposott útra hiszen idővel így is-úgy is ott kötünk ki de akkor már fáradtak leszünk és szomorúbbak hiszen túl sok energiát, erőt és pénzt ölhetünk bele abba amivel nem is kellene foglalkoznunk. :)


Comments