Lelkünk bugyraiban - Jó és rossz tulajdonságaink (viselkedésminták)

Folytassuk a témát amiről egyszer már írtam nektek. Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai. Mindenkiben ugyanúgy él a sötétség mint a fény és a teljes harmónia csak akkor létezhet ha nem nyomjuk el nagyon egyik oldalt sem. 

Már megbeszéltük hogy mindenkinek van egy bolygója, aminek a jegyeit viseli, annak negatív és pozitív energiáit hordozza magában mint 'jó' és 'rossz' tulajdonság noha nem célszerű ítélkezni sem. Emlékezzünk Shakespeare mondatára: "Nincs a világon se jó, se rossz. A gondolkodás teszi azzá."

Forrás: Pinterest

Már arról írtam hogy egy nemrégen született csecsemő milyen mértékben képes a szülei döntései, ítélkezései, kimondott szavai alapján fejlődni jó vagy rossz irányba. Ez bizonyított tény és olyan nagy emberek kísérleteztek, kutattak a témában mint Carl Jung vagy Sigmund Freud. Egy gyermek agya még nem úgy működik mint egy felnőtté vagy fiatal tinédzseré. A gyermek, mivel szülei génjeit hozza, annak rezgéseit is magában hordozza. Mondhatnánk azt is hogy két negatív hozzáállású szülőnek egy negatív szemléletű gyermeke lesz még ha oda is figyelnek szavaikra. A tudatos gyereknevelés első lépése hogy magunkkal legyünk tisztában. A gyermekre nem csak a kimondott szó de az általunk nem látott, lelkünkből kiáramló érzések is hatással vannak. Ha mi lelkünk legmélyén attól tartunk hogy örököltük szüleink betegségeit (vagy abból egyet) és a fizikai síkon nem is tulajdonítunk neki sok gondolatot, a gyermek attól függetlenül megérzi és nagy eséllyel örökli ő is a rettegett betegséget. 

Forrás: Pinterest

Nem csak betegséget lehet a szülők által 'magunkévá tenni' hanem tulajdonságokat és reakciómintákat is. Itt szeretném ismételten leírni mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai amiket a bolygójának köszönhet. Ezen felül, a személyiségfejlődést még a szülői viselkedés is befolyásolhatja. A gyermek agya olyan mint egy szivacs és mindenáron kell neki egy példa amit követhet. Nagyon lesarkított példa de ha mi mindig zsörtölődünk szülőként, a gyerekkel nehéz lesz majd bánni. Azt hinnénk nemrégen született még, nem ért semmit a világ működéséből és tévedünk, de mekkorát. A gyermek másol. Betegséget, hozzáállást, döntést, ítéletet. Belegondolni abba hogy a gyermek képes ugyanazt a betegséget, hiedelemrendszert, kapcsolatot sőt traumát bevonzani az életébe amit a szülei is az ő szüleiktől másoltak, nem könnyű mert így nagy teher van az ember vállán.  Gondoljunk csak bele,hányszor előfordult már hogy a gyermek olyan tulajdonságokkal rendelkező férfit választott mint amilyen az ő apja vagy nézett ki magának olyan nőt aki ugyanúgy csinálja az erdélyi rakott káposztát, mint az ő saját édesanya. Ezek nem véletlenek. Véletlenek nincsenek. Az anyuka pajzsmirigyproblémás és nőági vonalon a második gyermek is az, először a kislányon mutatkozik, utána az anyán. Csak azzal hogy minket úgy neveltek szüleink hogy ne mondjuk ki mindent ami zavar vagy aggaszt, előidézhetünk egy pajzsmirigyproblémát.    

Forrás: Pinterest

És nekünk hiába van pajzsmirigyalulműködésünk, nem is tudunk róla, a fiatalabbik lányban már ott van a túlműködés, mindezt azért mert minket is elnyomtak a szülők és mi is azt mondtuk a gyereknek hogy 'ne most, ilyet nem szabad mondani', stb.  Hol van a határ? Nem szabad hagyni hogy a gyerek szabadszájú legyen mert az sem jó. Ez az egyik legnehezebb dolog az életben, megtalálni az aranyközéputat. Fontos hogy ne vetítsük ki családtagjainkra azt ami bennünk van mert azok nem az ő gondolataik, rossz tulajdonságokat vagy betegségeket eredményezhet.

Ne ostorozzuk hát magunkat ha már megtörtént hiszen mi sem tudhattuk előre, ezt sajnos nem tanítják se általános iskolában, sem gimnáziumban. A gyermek betegségekre hajlamos de nem csupán a szülő által belénevelt minták alapján lehet hanem annak is függvénye hogy mit hoz előző életéből és milyen külső hatások érik a nagyvilágból.

A gyermek amikor másolja a szülőt, az benne van a zsigereiben (szokták mondani) és magam is átestem ezen a szakaszon. A világ egyik legnehezebb feladata megmagyarázni a sejteknek hogy egy adott tulajdonság vagy betegség 'nem is a tiéd'. Nem lehetetlen csak nehéz amikor már nem elég magadnak mondogatnod vagy mantrázgatnod.

Mint mindenben, most is első Önmagunk megismerése. Ha sokat gyakorolunk és nagyon akarjuk, idővel rájövünk hogy mi az a gondolat, mi az a tulajdonság ami nem a miénk. Nem szabad haragudni senkire sem, hiszen ezt senki nem csinálja direkt. Felderítés, megbocsátás és Önmagunk vizsgálata a legfontosabb, ilyen sorrendben. Nagy illúzió más betegségével és gondolataival élni az életünket. Honnan tudjuk hogy nem vagyunk Önmagunk? Csukjuk be a szemünket és képzeljük el Önmagunkat, amint szembe jönnek velünk a múlt emberei akik régebben problémás érzéseket keltettek bennünk. Nyuszi módjára elmegyünk mellettük vagy szeretnénk nekik behúzni/beszólni? Képzeljünk ismeretlen embereket egy kávézóban és ahogyan mi is bemegyünk oda. Várjuk hogy afféle istennőként vagy istenként tekintsenek ránk és elakadjon a lélegzetük? Ha  a válasz igen, van még mit dolgozni Önmagunkon.

Az Önismeret, mint minden alapja, hosszú folyamat és sok odafigyelést igényel de megéri belefektetni az energiát.