Napjaink egyik legelterjedtebb lelki nyavalyája. Az íráshoz alapokat adott az a szituáció amit reggel éltem át és szemtanúja voltam ennek a kellemetlen eseménynek.
A megfelelési kényszer helytelen szülői nevelés következménye. Sok embert ismerünk aki valamilyen mértékben, így vagy úgy de mutatja jelét annak hogy meg akar felelni minden helyzetben. Mindig toppon lenni és jó döntéseket hozni, cselekedni, sok energiát emészt fel. Csupán a jó világában élni ahol minden rózsaszín felhős és mindenhová a nap sugara süt, az nem a Föld nevű bolygó, talán következő életünkben jobb helyre születünk ahol mindez megvalósul. Addig viszont megmarad mint kényszeres, rendszeres szokás. Néhány szülő úgy neveli fel a gyerekét hogy a legjobbat várja el tőle, általában túl sok vagy túl kevés önbizalommal bíró szülők nevelnek olyan gyerekeket akik megfelelési kényszert éreznek magukban és ezt sokáig nem is tudják magukról.
Forrás: pinterest.com
Abban a világban nevelkedtek fel ahol a szülők mindig a legjobbat várják el tőlük és nem nagyon tűrik ha visszaszólnak nekik a gyerekeik. A szülő semmiféle módon nem okolható ezért hiszen ő tudatlan, nem rossz ember. Jóra, tökéletesre törekedni, a mai elzüllött világban rendes, szófogadó gyereket nevelni majdnem lehetetlen. Lehet de sok energiát kell belefektetnünk. Minden gyermek ítélet és elvárás nélkül születik. Sajnos a szülők versengése illetve Önmaguknak megfelelése kényszeres pót cselekedeteket vagy megfelelési kényszert okoz gyermekükben, mindezt azért mert ők nem tudnak vagy nem is akarnak megküzdeni Önmaguk 'démonjaival'. Kutatások bizonyítják hogy ez is 'örökölhető' mint a betegségek egy része.
Forrás: pinterest.com
Talán a szülőt is nevelte fel az ő szülője és ezáltal nem tud független önálló személyként tekinteni gyerekére akinek nem enged meg semmilyen más viselkedést csak ami neki megfelel. Ez hozott/örökölt rossz viselkedésminta. Ha megfelelési kényszer van bennünk, az túlmutat a legjobbra törekvésen, az már beteges követése egy olyan létező, a személyre aggatott viselkedésmintának amire semmi szüksége az egyénnek. Nyilván vannak reális határok amiken belül lehet mozogni a gyereknevelést illetően de nem árt észben tartani a természetesség és egyszerűség törvényét ami most is ide passzol. Nincs csak jó és csak rossz. Egyensúly és harmónia. Ha a gyereket túlzott méretű alázatosságra tanítjuk, nem csak kényszeresen áll a világ minden történéséhez de önbizalom hiányos, mások által könnyen kihasználható személy lesz belőle. Nem azt a korszakot éljük ahol csak jó viselkedéssel, hozzáállással és néma fejbólogatással sokra vihetjük. Nem.
Comments
Post a Comment