Megint egy érdekes bejegyzés, a húsvéti veszekedős asztal felett fogalmazódtak meg bennem a következő gondolatok: Vajon mi lenne ha mindenki rendesen tudna szenvedni és nem az Egoja fájna?
Tudom, hülyén hangzik de ilyen is van. Anno egy kedves oktatóm kérdezte tőlem miközben törölgettem a könnyeimet hogy 'Brigitta, te most Egoból szenvedsz vagy tényleg fáj?' és anno nem értettem aztán minden értelmet nyert. A mai világban sokkal egyszerűbb lenne az élet ha a világon mindent tudnánk egyszerűen és simán csinálni/átérezni, még magát a fájdalmat is, amiről múltkor már leírtam, hogy az nem büntetés, hanem az élet velejárója. Messze nem vagyunk tökéletesek ami nem is baj de egyszerűbben túl tudnánk magukat tenni az élet nehéz helyzetein ha a fájdalmat is rendesen ki tudnánk 'szenvedni'. Mindez vonatkozik a szeretetre is. Ez itt az egyik legnagyobb baj, Egoból szeretünk és fájunk, igen, ilyen is van és életed legnagyobb részében ha valamiért vagy valakiért sírsz, az Egod sirat meg, nem is te magad. Érdekes, nem?
Forrás: pinterest
Olyan nehéz szétválasztani magunkat test és lélek szintre, eldönteni hogy ez most neked vagy az Egodnak fáj, hiszen ha megcsalnak vagy átvernek, fáj, akkor pedig főleg ha olyan ember teszi akit valójában szerettél. Hogy megtudd különböztetni mi fáj, először vizsgáld meg az érzéseidet mikor valami fáj (elég szadista módszer de elengedhetetlen). Még mindig ott tartunk hogy az Egonak és neked kell szétválnod. Ha megcsalnak, az fáj hogy akit szeretsz, az tette veled vagy az, amit tett? Ha megcsaltak, áldozatnak érzed magad vagy megérdemeltnek tekinted, talán már sejtetted régebben is?
Forrás: pinterest
Nehéz kérdések ezek. Szokás mondani hogy az idő mindent megold, ez nem teljesen igaz. Képzelj magad elé egy még megpucolatlan vöröshagymát, ahogyan rétegekről rétegekre lepucolod róla ami neked nem kell. A külső héjat hiába pucolod, az nem elég, az alatta lévő rétegek is fontosak, legbelül van az amire neked szükséged van. Átvetítve a helyzetedre, legbelül van a fájdalom érzése, profibban használva: negatív energia amit csak is a lelked legmélyén tudsz megemészteni. Az Ego rétegeket rak rád ha úgy tetszik, ami eltakarja a te valódat. Ha neked fáj amit tettek veled és mérges vagy az illetőre sokáig, az az Egod. Mikor egyedül sírsz a szobádban és vagdosod szét a közös képeket, valaki azt mondja ennek így kellett lennie, legszívesebben az ajtón rugdosnánk őt vissza oda ahonnan jött mert éppen akkor azt nem akarjuk hallani. Csak is akkor lehet valamit nyugodt szívvel, lélekkel feldolgozni úgy hogy ne maradjon fájdalom ebből az esetből az életedben ha magadba nézel és hálával tekintesz a másik félre. Az Ego a szeretettel nem tud mit kezdeni.
Forrás: pinterest
Tudtad hogy a fizikai és lelki fájdalom az agyban ugyanabból a pontból indul ki? Kísérletek bizonyítják hogy mindegy ha fizikailag versz meg valakit vagy verbálisan taposol a lelkébe, az agynak ugyanazon részéről indul el a fájdalom és az sugározza kifelé a jeleket. Ezért tudsz ugyanúgy sírni akármilyen fájdalom is ér és érhet betegség. Ennek a fele sem játék. Feldogozatlan emlékeid megmutatkoznak álmaid formájában is. Az Ego kreált, az élethelyzet pedig valódi. Lelked legmélyén tudsz csak feldolgozni pl egy megcsalást és nem elég ehhez sírva, ollóval a kezedben hadonászni, kibelezni a plüssállatokat vagy nekiesni a közös fényképeknek.
Comments
Post a Comment