Bízni és bizalmatlan lenni .... Javarészt bizalmatlanok vagyunk a minket körülvevő emberekkel, nincs ebben semmi új. Van az a mondás hogy
'Azért nem bízok az emberekben mert 1) nem ismerem őket
2) ismerem őket.'
A bizalom és bizalmatlanság kialakulása gyerekkorra datálható vissza és mint sok mindenben, ennek is köze van a szülői neveléshez de az életben minket érő sok trauma vagy fájdalmas tapasztalat is kialakíthatja ezt bennünk. Egy új kísérlet bizonyítja hogy míg a bizalomra való hajlamot 'örökölhetjük' vagyis 'másolhatjuk' génjeinken keresztül, a bizalmatlanságra hajazó hajlamot nem tudjuk szüleinktől átvenni. Ez viszonylag új elképzelés amit egy és több petéjű ikrek szíves közreműködésével készített kísérlet bizonyított. A kísérlet során egymással és más emberekkel (nem ikrek és nem rokonok) is ugyanúgy viselkedtek. Kimondhatjuk tehát hogy a bizalmatlanság nem a bizalom ellentéte. A kísérlet alatt monitorozták az alanyok agyát illetve azok aktivitását és kiderült hogy mindkét 'érzet' az agy különböző részein (nem ugyanazon a ponton) indulnak ki.
Forrás: google.co.uk
Ezzel beigazolódni látszik az a feltevés is, miszerint az emberben alapból minden rezgés pozitív és senki sem születik rossznak, elviselhetetlenné, bizalmatlanná, ingerültté és erőszakossá a környezete teszi, a karmája és az őt ért traumák amiket nem tudott vagy még most sem tud jól feldolgozni. A bizalmatlanság egy szokás amit gyerekként felveszünk a szüleinktől vagy átvesszük a környezetünktől. Az érzelemminták amiket megfigyeltek az alanyokon, azt mutatják hogy az ember alapvetően bizalommal fordul a másik felé és nem feltételez, nem sejt negatív energiát, ártó vagy bántó szándékot még akkor sem ha ismeretlen emberrel találkoznak aki mondjuk erőszakosnak tűnik. A reakcióminták amiket adtak az alanyok, arra engednek következtetni hogy csupán megszokás kérdése, nem is az ösztöné hogy bizalmatlanok vagyunk-e valakivel vagy nem. A bizalmatlanság tehát egy reakcióminta és nem őszinte érzés.
Forrás: google.co.uk
Azzal is biztosan számolhatunk hogy ismeretlen embernek is szívesen adnánk pénzt aki kér, főleg ha hajléktalan az illető, úgy tűnik a kinézet és a ruha csak dob az ítéletünkön, szívesebben adunk pénzt ha valaki hajléktalanként öltözik. Nem mondható el ez amikor párkapcsolatról vagy emberi találkozásokról van szó. Nagyon hamar, másodpercek töredéke alatt ítélünk valakit el még ha ez nem is tudatos, pedig egy szót nem szóltunk még egymáshoz.